Minden héten antikvárium. Szépirodalmi részlegek, legfőképpen a világirodalom remekei azok közül is a franciák böngészése. Mit tudok megcsípni, mi az ami nincs még polcomon, mi az amit még nem ismerek? Kedvenc újpesti antikváriumom kínálata persze nem tud olyan gyorsan frissülni mint ahogyan én bejárkálok oda, de múltkor megakadt a szemem a Szeptemberi rózsákon. Fülszöveg hiányában viszont semmiféle fogalmam nem volt a tartalmáról. Belelapozva annyit azért láttam, hogy Párizsban játszódik, s már is felvidultam én, az Újpesten ideiglenesen állomásozó, de lelkiekben azért nem kis részben montmarte-i bohém és könnyedén feláldoztam érte a 100, azaz egyszáz forintot.
Itthon aztán egyből fel a molyra, nyomozni.
Az értékelések meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak, de fülszöveget is tudtam már értelmezni így a könyv csak arra várt, hogy én boldogon olvasni kezdjem.
Na és akkor most a neheze, az értékelés.
Merthogy ezt a könyvet nem könnyű besorolni, osztályozni, ítéletet mondani felette vagy éppen felmagasztalni. Azt hiszem az csinálja igazán jól aki ezzel a regénnyel pár évenként (remélhetőleg egyre bölcsebben) elvonul egy csendes szobába vagy ha teheti egy virágillatú kertbe, ahol aztán kényelmesen elhelyezkedik vele egy nyugágyban – mondjuk a nagy lombú diófa hűsítő árnyékában.
Így vagy úgy a lényeg valóban az, hogy a regénnyel tényleg nem árt a komolyabb „kapcsolatfelvétel”, a megfelelő elmével történő „hozzásimulás”.
Pedig a történet és maga az írásmód igazából nem hordoz semmi nagy drámaiságot, nem reccsenti össze a szívedet, nem csal könnyeket a szemedbe. Nem fog este lámpaoltás után álmatlan éjszakát okozni és nem késztet a hosszú – akár reggelig tartó – filozofálgatásokra sem.
Viszont annyira lazán és gördülékenyen van megírva – merthogy egy felesleges betű sincs benne –, hogy iszonyúan olvastatja magát és arra eszmélsz, hogy kúszva és lopódzva de a mondanivalója mélyen beléd ivódik. Persze az ilyesfajta történet nyilván nem mindenkit érint meg annyira. Mondjuk a tiniket, a húszas éveikben járó korosztályt véleményem szerint kevésbé. De egy negyvenes éveiben járót, egy sok éve házast, vagy egy korosodó embert mindenképpen.
Miből is tevődik össze a regény?
Egy idősödő úrból, egy már nem túl fiatal feleségből, egy csinos és érzéki, a húszas évei végét taposó gyönyörű perui színésznőből áll, helyszínként pedig legfőképpen Párizs és Lima szolgál. A recept meglehetősen egyszerű, bevált és talán még azt is mondhatnám, hogy elcsépelt. Megcsalás, kapuzárási pánik (?), utolsó felvirágzás… szeptemberi rózsák.
Maurois viszont rendkívül jól nyúlt a témához. Okosan – nagy elődeivel ellentétben – nem drámázza agyon a történetet, hanem valamiféle végtelenül bölcs megoldással szolgál. Merthogy a regény végére a feleséghez (a megcsalthoz) – akinek karaktere úgy lett felépítve a regényben, hogy nem igazán tudta őt megszeretni az ember – kerül a megoldás kulcsa.
Nem szeretnék párhuzamokat felállítani más francia alkotók regényeivel, de azt jobb ha tudjuk, ha egy ilyen történet Zola vagy Balzac agyából pattan ki, ott a végén halottakat szül az írói tinta. Mivel most ezt a regényt vizsgáljuk akkor nyilván a végkifejlet nem történhetne másként mint a szerető és/vagy az asszony halálával. Maurois életben hagyja őket. A regény nem hagy maga után elpusztított emberi életeket viszont hagy okos asszonyi bölcsességet, szerető hitvesi cselekedetet.
Dicséretes és szép befejezés.
A Szeptemberi rózsák egy könnyedebb szépirodalmi mű, de a lektűrnél jóval igényesebben kivitelezve… s nálam mindenképpen újraolvasós, de akkor majd remélhetőleg már valóban egy virágillatú kertben, egy nagy lombú diófa hűsítő árnyékában.
Értékelés: 5/4.5
Tartalom:
Guillaume Fontane, a népszerű író – a regény hőse – túljutott élete delelőjén, s sikerei tetőpontján visszatekint élete útjára. Eltűnődik azon, mi az igazi nagy alkotások ihletője – a nagy élmény-e, vagy a kitartó, rendszeres munka. S ahogy tűnni érzi életét, egyre erősödik benne a vágy az új, a nagy, a talán utolsó élmény után. S nem vár hiába. A sors mintegy utolsó ajándékul gyönyörű dél-amerikai tájakra vezeti, nagy poétikus szerelemmel ragyogja be élete szeptemberét.
