Meglehetősen nehéz helyzetbe kerültem. Hogyan is értékeljem ezt a könyvet?
Moravia komótos de annál biztosabb léptekkel közelíti meg szívemben a kedvenc íróimnak fenntartott helyet. Teljesen magával ragad az a fajta érdekes világ ami szinte az összes regényéből árad, még akkor is, ha értékeléseim során még egyiknek sem tudtam a maximálisan kiosztható öt csillagot adni. A Moraviás világ roppant fura, és azt kell mondanom nem valami szép. Tele van elfojtott vagy éppen részben, vagy esetleg teljes egészében kiélt szexuális vágyakkal, képekkel, emberi gyarlóságokkal, sok esetben fájdalommal és mindazokkal a dolgokkal amit sok esetben a regényei címe hordoz. Ezért hát találkozhatunk a lapok olvasása közben megvetéssel, unalommal, figyelemmel (vagy pont ellenkezőleg figyelmetlenséggel) de van itt leselkedés és közöny is. Találunk pedofil csónakmestert, könnyűvérű nőket (akik talán nem is annyira könnyűvérűek), egocentrikus, falloszukra büszke professzorokat, nagyvárosi prolikat, egyszóval mindenféle népet. Moravia hősei sebezhetőek. Néha vadászok, néha vadak, de általában nem tipikusan rosszak, csak helyzetük, társadalmi hovatartozásuk bélyegeit kénytelenek magukon hordozni. Az élet kényszerít rájuk bizonyos dolgokat, amit így vagy úgy megélnek a lapokon. Az ítélkezés viszont legtöbb esetben a mi dolgunk, mert az író külön nem véleményez, vagy legalább is nem szokott hosszas erkölcsi prédikációkba bocsátkozni, esettanulmányozások által kiértékelni, és megoldó kulcsok megadásával fárasztani minket. Saját véleményét magával a téma megírásával és karaktereinek jellemével üzeni meg nekünk.
A most olvasott A figyelem című könyve nálam csak egy jó közepest ért el. Nehéz megfogalmaznom, de a történettel magával van bajom. Jó történet, de kissé unalmas. Az elbeszélés zseniális módja hellyel-közzel felejteti mindezt. Talán a tőle megszokott kicsit erőteljesebb erotikus tartalom volt itt picit finomabban, árnyaltabban megírva, kevésbé volt megjelenítve ami adhatott volna egy kis többletet? Vagy erőteljesebb lehetett volna maga a sztori folyása? Nem igazán tudom. Nagyon érdekesnek tartom viszont azt, hogy Moravia egy író bőrébe bújva mesél. Nagyon profin valósította meg az elgondolását. A regényben szereplő és történetét elbeszélő író mögül nem sejlett át maga a szerző. Ez pedig felér egy varázslattal, mert ez nagyon nehéz feladat. A másik nagyon érdekes és számomra nagyon is tetsző pedig az volt, hogy sosem tudtam, hogy mi a valóság és mi a kitaláció. Persze ez így kicsit értelmezhetetlen annak aki még nem olvasta a könyvet de röviden arról van szó, hogy egy író az életének bizonyos szakaszában az akkor megtörtént események mesélésébe kezd. Miközben mindezt papírra veti, vele együtt haladunk mi is. A születendő regényének történéseit hol egy az egyben közvetíti, de van mikor azt kiegészíti és hozzáír dolgokat. Mindezt mi úgy éljük meg, hogy sok esetben nem tudjuk, most akkor mindebből mi a valós. Az író azért tudatja ezt velünk, de csak is akkor mikor már azt hittük az is a valóság. Így tesz Moravia egy fiktív történetet egy másik (kitalált) író által még fiktívebbé. A valóság látszatát fenntartja, hogy aztán egy pillanat alatt megsemmisítse azt. Ezért érdekes és jó könyv, amihez hasonlót én még nem olvastam. Csak maga a történet (mint már említettem) lehetett volna egy picit más, több… nem tudom. Nehéz ügy.
A regény karaktereire kitérve: tipikus Moraviás emberek gyülekezete a lapokon.
A férj (író) talán szimpatikus, a feleség már kevésbé, lányuk (Baba) pedig talányos. Baba roppant érdekes, saját maga által kétfelé választott személyisége végig, mesterien ott lebeg a könyv egészén. Itt vártam volna talán még többet Baba karakteréből, mert annyira érdekes, de Moravia profizmusa ezt nem engedhette meg, ugyanis akkor ezzel Baba agyon nyomta volna a többieket és ugrott volna az egész regény.
A figyelem tehát egy nagyon érdekesen felépített könyv, egy fikció amit valóságként tálalnak, de amibe sok esetben beleszőnek több újabb fikciót is. A végére persze azért sok mindent elég tisztán megláthatunk, túl sok kérdőjel talán nem marad bennünk, hacsak annyi nem, hogy a fiktív és még fiktívebb közül akkor melyiket is tartsam jobban valósnak. Ennek eldöntését Moravia, ja nem is Ő, hanem a regénybeli író megint csak teljesen ránk bízza, abszolút nem könnyítve meg a dolgunkat, mert két befejezéssel „jutalmazza” meg a végigolvasásunkat. És melyik a valójában megtörtént?
„Nem mondom meg, mert tulajdonképpen nincs rá szükség, hogy megmondjam.” – közli nemes egyszerűséggel velünk.
Hát ha nincs rá szükség akkor jó.
Max. én majd hozzáteszem a nekem jobban tetszőt.

Értékelés: 5/3.5

Tartalom:

A ​figyelmetlen ember „messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténynyel kénytelen szembesülni. Élete romjain elhatározza, hogy naplószerű tárgyilagossággal rögzíti magánélete eseményeit, hogy feljegyzései alapján A figyelem címmel regényt írjon. Klasszikus metaregény a mű, pikáns témája ellenére valóságos regényelméleti szeminárium. Moravia precízen ábrázol és elemez, vet össze képzelt, álmodott és valós dolgokat, s végső soron elméletben és gyakorlatban egyaránt a realista regény mellett kötelezi el magát. Csak az a kérdés, hol vonjuk meg a realizmus határait, hiszen a valóságból semmit: az álmokat és a hazugságokat sem lehet kirekeszteni…