Egy ízig-vérig mai, modern negyvenéves asszony sorsa, egy ízig-vérig klassz regényben, egy ízig-vérig érthető, olvasható fordításban.
Végeredményben talán többet nem is kellene minderről a könyvről írnom, de mivel az utóbbi hónapok egyik legnagyszerűbb olvasása volt, pár szóban muszáj még is szólnom róla.
Nem igazában vagyok járatos a kortárs orosz irodalomban, de mostantól úgy érzem mélyebben szeretnék vele megismerkedni. A Másodvirágzás mindenképpen megadta ehhez a kellő lökést, s elmondhatom azóta nem egy könyvet be is szereztem már, ami a fiatalabb orosz író generáció tollából született. Persze ha azt vesszük a most értékelt regény sem annyira fiatal, 1988 sajnos nem most volt. 30 év eltelt azóta, az pedig nagy idő. Nagy idő abban az esetben ha egy olyan regényről van szó mely esetleg ideológiai, politikai, gazdasági mondanivalóval teletűzdelt. Szóval messze van, de még sem annyira, hogy ne legyen látótávolságban. A ’60-as, ’70-es, ’80-as években, ha aktuális témákat dolgoztak fel a szerzők – ezt tudjuk –, nem mindig sikerült kikerülni a politikailag túlideologizált szövegeket. Aztán ha most egy ilyen a kezükbe kerül a fiatalabb korosztálynak már érdektelenül sőt enyhe gúnnyal, netalántán megvetéssel dobják azt félre. Úgy gondolom ez nem bűn, az igazságot nem ezekből a könyvekből ismeri meg az ember. Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig nagyon nehéz lehetett úgy aktuális regényt írni, hogy mindez kimaradt, ráadásul még nehezebb volt a feladat ha a történet egy munkás vagy akár egy értelmiségi életét helyezi előtérbe.
Kataszonova regénye pont egy olyan változásokkal teli évtized végén játszódik ahol szinte külön tudomány kihagyni belőle a politikai ideologizálást. Márpedig ez itt mind kimaradt, ami számomra nagyra becsülendő, és még értékesebbé teszi így az írást a szememben.
A regény rendkívül jól felépített, a történet lassan, finoman lépeget előre. A szereplők legtöbbje szerethető, megérthető figura, A főszereplő hölgy Dása, egyetemen tanít. A helyszínek finom egymásutáni megjelenítése és cserélgetése egy nagyon jó hangulatot ad a regénynek. Szemeink elé varázsolja a tanszéket, a tanárok és diákok életét, az otthon meghitt, kedves atmoszféráját, a szűkebb család (nagymama és leánygyermek) alakját, a barátokat, a szórakozást, és persze Moszkva utcáit, tereit és üzleteit ahol bizony van sorban állás, és ahol előfordul, hogy az eladók sem mindig a legelőzékenyebben viszonyulnak hősnőnkhöz. Ezek tehát a regény díszletei és helyszínei. E díszletek között telnek múlnak a napok – emberi kapcsolatok finom hálózata szövi át az egészet. Lassan és biztosan aztán eljutunk a fővonalhoz, midőn főszereplőnk életébe betoppan a férfi. Dása nem az a fajta aki azonnal fejest tud ugrani az élvezetekbe. Ő megfontolt, tartózkodó. Negyven évesen már nem az a nő aki húszévesen volt… túl van váláson, csalódáson, érzelmeit nem engedi csak úgy szabadjára. Óvatos. De a szerelem ellen nem biztos, hogy küzdeni kell. Merthogy mint kiderül ebben a regényben nem kell tőle elégni, s a végén belehalni sem.
Ez a könyv semmi esetre sem azoknak való akiknek túlságosan ki van tolva az ingerküszöbük. Nem azoknak az olvasóknak való akik a sima, egyszerűbb történeteket ki nem állhatják. Akik szétizgulásra vágynak. Ez nem egy akció film, nem egy erotikusan túlírt rózsaszín papírra nyomott sztori. Ez csak egy sima, egyszerű valóság!
Ettől lesz viszont az én szememben egy igazán életszerű, nagyon jó történet.
Nálam pedig az ilyen mindenképpen öt csillagot érdemlő, nagy becsben tartott regény, könyvespolcom kiemelt helyének lakója.
…
A könyv befejeztével azonnal nyomozni kezdtem az írónő után, de sajnos semmit sem találtam róla. Hiába próbálkoztam én már mindennel, még cirill betűkkel írva is keresgéltem.
Gondoltam egy cifrát, megkerestem írásban a könyv fordítóját. Sikerült is felvennem a kapcsolatot E. Gábor Évával. Az igen kedves, és készséges hölgy szinte azonnal vissza is írt megkeresésemre. Kérdésemre, hogy mit tud Jelena Kataszonováról ezt írta:
„A Másodvirágzást (amely nekem is mostanáig az egyik legkedvesebb munkám), 30 éve fordítottam, és csak annyit tudok az írónőről, hogy akkor a színvonalas, jó, kritikus szellemű írók közé tartozott. Valós személy.”
Többet ő sem tudott mondani nekem.
Mindenesetre válaszát és nagyszerű fordítását itt ezen oldalon (is) nagy köszönet illeti!

Értékelés: 5/5

Tartalom:

Lehet-e még boldog az az asszony, akit elhagytak? Csak a családban vagy a családon kívül is megtalálhatja azt, akivel minden újrakezdhető? És milyen határ is tulajdonképpen a negyven év egy asszony életében? A szokatlanul friss, közvetlen hangú regénynek a hitelét az is növeli, hogy a szexuális problémákat bonyolult lélektani vonatkozásaikkal, következményeikkel együtt nyíltan, őszintén tárja fel. S mindez kitűnően beleágyazva a rohanó tempójú, színesen kavargó mai szovjet életbe, amelynek visszásságait és visszahúzó erőit az írónő csípősen kifigurázza.