Na most akkor felteszem magamnak a nagy tízpontos kérdést, miszerint van e nekem sztereotip berögződésem vagy előítéletem bizonyos könyvekkel illetve témákkal kapcsolatban vagy még sincs?
Merthogy itt van ez a regény, ami Ifjúsági is, meg nőcis is, meg talán egy picikét még „rózsaszín” is. Én nagyon bátran félredobva minden előítéletemet büszkén vállalom, hogy kezembe vettem az Édességek kicsiny boltját, mert tetszettek a róla olvasott itt-ott fellelhető értékelések, a sok-sok női vélemény. Meg persze maga a téma is. Középkor, London, pestis…
Hogy is szokták mondani az értékelésekben?
Ja igen!
IMÁDTAM♥ meg hogy BESZIPPANTOTT
Hát engem biza úgy beszippantott ez az egész mint az ipari porszívó Julcsi néni nagylábujjnál lukas, talpban enyhén retkes frottír zokniját.
Az elejétől a végéig egy fia üresjárat, egy deka felesleges szószaporító humbukolás nem sok annyi nem volt benne. Volt viszont egy nagyon jól és szépen felépített mondanivaló, egy kis izgalom (gondosan vigyázva a megtépázott idegekkel megáldottakra is, hogy ne kapjanak túlzott szívdobogást) s egy pici kis szerelmi szálacska (mely ízlésesen lengte be a történetet). A fő sodorvonal persze maga a pestis volt, de az írónő annyira okosan írta le azt amibe még belegondolni is borzalmas, hogy valahogyan simán ellehetett fogadni azt is.
Ha ajánlanom kéne ezt a könyvet bátran tenném azt férfi társaimnak is, mert a regény nem vesz el semmit még egy ős macsóból sem (alias alfahím), hanem csak is hozzáadhat a személyiségéhez.
Mert ugye most már tapasztalatból is mondhatom, hogy érdemes volt elolvasnom, s azóta sem változott semmi (nemi identitásomat illetően), ha csak az nem változás, hogy már tudom bizony az ifjúsági és a „kifejezetten” nőknek szánt irodalmat is célszerű nekünk (férfiaknak) is a kezünkbe venni.
Nem kell félni tőle…
…a boxeralsónk ezért még nem fog lecserélődni francia bugyira mert ilyet is elolvasunk. Legalább is nálam nem történt meg a csere.
a folytatás is megvolt… (Szirmok a hamuban) Naná, hogy ő is kedvenc lett.
Értékelés: 5/5 (kedvenc)
Tartalom:
Az utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán.
Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség.
Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük.
A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri.
A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára leheteséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.
