Mint olvasó elsősorban a FRANCIA és az OROSZ szépirodalmat kedvelem na és persze az olaszokat (!) is, főleg Moráviát. Imádom a női sorsokkal foglalkozó témákat. Éppen ezért a háború után oly nagy sikerekkel bíró  - de sajnos ma már egyre inkább nem olvasott - magyar női írókat is időnként előveszem. Úgy mint Szinnyei Júliát, Bihari Klárát, Móricz Virágot.

Természetesen nem zárkózom el a „kommerszebb” vagy a most felkapottabb, divatosabb dolgok olvasásától sem – mert hiszen jó néha lazítani is –, csak hát minél több klasszikust olvasok annál inkább rájövök arra, hogy hiába a mostanság elérhető sok jó történet, nem tudnak úgy lázba hozni. Valahogyan elveszőben minden szépen megfogalmazott kerek mondat, minden lelket simogató leírás, minden finoman ecsetelt cselekmény…
Ezért így vagy úgy, de időről időre a nagy oroszoknál, franciáknál és olaszoknál kötök ki, újra és újra.